Hizlalás - Istállóépítés

1:1 vagy 4:1? Mennyi hízót kell számolni egy etetőtére? Egy kísérlet alkalmával bebizonyosodott, hogy az 1:1 etetés nem feltétlenül jelent többet állatjóléti szempontból.

A szenzoros rövidvályús folyékony etetés már évek óta elterjedt. Itt az etetőtér 3:1 -hez és 4:1-hez aránylik. Állatjóléti vita tárgyává vált mostanában a hízók 1:1 arányú etetése, amelyre istállótechnológiával foglalkozó cégek reagáltak. A „régi“ hosszúvályút ismét kínálati palettájukra helyezték, csak most szenzorral ellátva.

Ezt a megoldást kísérlet alá vetették, hogy kiderüljön a különböző etetőterek milyen hatással vannak az állatok teljesítményére, egészségére és viselkedésére. Összehasonlításra kerültek rövidvályús 3:1 ::: 4:1 szenzoros, és hosszúvályú, 1:1 szenzorral ellátva. A kísérletet Schwarzenauban végezték, mely során a takarmány összetételét egyszerűen választották ki: 1 kg árpa/búza/szója/ásványi anyagok, valamint 3,5-3,8 liter víz, 23% szárazanyagtartalommal. A hízók háromszakaszos hízlaláson mentek keresztül, mely során adott részarányban szóját (48) és ásványi anyaggal dúsított takarmányt ettek.

Rövid vályú szemben a hosszúvályúval

A feltételek mind rövid-, mind hosszúvályú esetén ugyanazok voltak.

  • megegyező takarmány
  • ad libitum szenzoros etetés
  • megegyező teremhőmérséklet
  • vályúk hossza:
    • rövidvályú: 1,38 m
    • hosszú vályú: 4,25 m
  • etetőtér szélessége
    • rövidvályú: 39 cm
    • hosszúvályú: 35 cm
  • férőhely hízlalás kezdetekor
    • rövid vályú: 1 m²
    • hosszúvályú: 0,9 m²

A rövidvályús bokszban majdhogynem elfért volna plusz egy hízó és akkor a pihenő- és az etetőtér megegyezett volna a hosszúvályús boksszal. Nem került megvalósításra, mert akkor a törvényben előírt minimális helyigény nem lett volna tartható 110 kg-os súly esetén.

A hízók átlagosan naponta 885 gramm súlygyarapodást produkáltak, 2,9 kg takarmányfelhasználás mellett, mely 59,4% színhús kihozatalt jelentett, ami nagyon jó eredmény a bajor genetikában.

A rövidvályús bokszban a napi súlygyarapodás 46 grammal volt több naponta (Táblázat 1), melyhez több takarmányra (0,08 kg/nap) illetve többletenergiára 0,4 MJ ME/nap volt szükség. Általánosságban kijelenthetjük, hogy 100 gramm súlygyarapodáshoz, átlagban 1 MJ ME/nap takarmányfelvételre van szükség. Ez a szabályszerűség be is igazolódott.

Végeredményében a rövidvályús etetés hatékonyabbnak bizonyult alacsonyabb takarmány- /energiaráfordítás mellett, egyben magasabb takarmány- /energiahasznosítása tapasztalhatunk hízóként. Viszont hosszúvályús etetésnél a hízók kevésbé zsírosodtak el, ezért jelentős volt a színhús kihozatal.

A rövid vályú mellett szól a nagyobb súlygyarapodás, míg a hosszúvályús etetésnél a színhús kihozatal lesz nagyobb, továbbiakban a zsírarány kisebb—összefoglalva a rövidvályús hízlalással elkészült hízók, hamarabb érték el a vágósúlyt. Szubjektív megítélés szempontjából a rövid vályús rendszernél nem volt feltűnőbb dulakodás, sérülés, szembe a hosszúvályús rendszernél—az állatok itt mind elérték a vágási érettséget. Állategészségügyi és sertéstechnológiai szempontból a kísérlet a rövidvályús rendszert helyezi előtérbe - rövid vályúnál a hízók többet ettek és a takarmányfelhasználás magasabb volt. Állatjóléti szempontból vizsgálva, azok a hízók, melyek stresszeltek és zavartak (hosszú vályú) biztosan kevesebb takarmányt vesznek fel.

3:1 vagy 4:1?

A kísérletben 3:1, 4:1 valamint 1:1 etetőférőhely aránya került összehasonlításra. A feltételek a rövid és a hosszú vályúk összehasonlásával megegyező volt. A rövidvályún etetett hízók súlygyarapodása volt a legmagasabb függetlenül, hogy 3:1 vagy 4:1, szembe az 1:1. A rövidvályún nagyobb volt az állatok takarmányfelvétele, mint a hosszúvályún.

A 3:1 rendszernél magasabb volt a takarmányfelvétel, anélkül, hogy nagyobb súlygyarapodást mértünk volna, ezért itt a különbségek nem is voltak feljegyezhetőek teljesítmény szempontjából. A hosszúvályún etetett hízók súlygyarapodása kisebb mértéket mutattak, viszont kevésbé zsírosodtak el, így a színhús kihozatal jelentősen nagyobb volt.

Összefoglalva a rövidvályús etetés hatékonyabbnak bizonyult, döntő különbség a 3:1 vagy a 4:1 etetőférőhelyben nem tapasztalható, ugyanazon teljesítmények voltak mérhetőek.

PDF letöltése