Bonczok Gáborral, a kivitelezést végző Bräuer GmbH magyarországi képviselőjével beszélgettünk egy olyan sertéstelepi beruházásról, amely ma Magyarországon párját ritkítja. A Zöldmezős beruházással készült, 1200 kocás, 5000 malac- és 10.000 hízóférőhelyes telep műszaki átadására április 30-án került sor. Az építkezés tavaly, 11 hónapja kezdődött, a kivitelezés során nem volt csúszás. A hosszútávon gondolkodó tulajdonosok egyik alapvető kérése volt, hogy a lehető legmagasabb technológiai színvonalat alkalmazzuk.
A beruházást az teszi egyedivé, hogy nem a hazánkban manapság általános tervezéssel kellett megbirkózni, vagyis hogy adott valamennyi malacférőhelyes és bizonyos számú hízót befogadó épület, amit modernizálni kellene. Ezt a telepet az alapoktól meg lehetett tervezni, ezért mód volt rá, hogy minden csoportra egy külön, termekre osztott épület álljon rendelkezésre, és az épületek között fedett összeköttetés legyen. Így lett a hizlaló épület 220 m hosszú, ami országos viszonylatban egyedülállónak tűnik.
A tenyészépület három egységből áll: kocaszállás, termékenyítő és fiaztató. A kocaszálláson az állatokat 120 egyedes csoportokban tartják, fülükbe chipet ültetnek az egyedi azonosítás és takarmányozás érdekében. A kocaszállást két nagy részre osztották. A kisebbe az utánpótlás süldőket telepítik, mivel saját kocasüldő-előállításra rendezkedtek be. A nagyobb részben helyezkednek el a termelő kocák.
A rendszer lényege: 10 etetőállás, két szelekciós egység, amely a fiaztatóba átvitelre készen álló és a visszabúgó kocákat válogatja ki. A fiaztatóba szelektálás menete: a vemhességi idő letelte előtt, a szervizidő beállításával (3-5 nap) 99,5%-os biztonsággal kiválasztja a csoportot. A visszabúgásra szelektálás: ahogy a koca kijön a szelekciós egységekből, a csoportba visszatértében kandetektor mellett halad el (zárt helyiség, egy nyíláson keresztül az orrukkal tudnak érintkezni a kannal). Ez a módszer 99,5%-ban kiszűri a visszabúgókat, amely kocák sűrűbben látogatják a randevúhelyet egyedi megjelölésben részesülnek. Hatékonyságának bizonyítéka, hogy a kocaszállón az utoljára bent állók között (720 koca) egyetlen üres sem akadt!
Az etetőállás az egyedek átlagos evési sebességének megfelelően adagolja a takarmányt, illetve a vehemépítésnek megfelelő szakaszhoz rendeli hozzá a kiadagolt takarmánymennyiséget. A kialakított pihenőfakkok arra szolgálnak, hogy a gyengébb egyedek nyugalmat lelve félre tudjanak vonulni. Az épületben található még a kocasüldők tanítóterme, ahol megtanulják az etetőrendszer üzemelését. Az egyes csoportok egy hét alatt tanulnak be úgy, hogy egész nap foglalkozik velük egy külön gondozó.
Az egész telepre jellemző a száraz etetés, az oldalfali légbeejtőkkel megoldott szellőzés, valamint a hígtrágyás technológia, mely utóbbihoz 2 darab, egyenként 6000 köbméter befogadó képességű trágyatároló csatlakozik. Az állások minőségén mindenütt a robusztusság tükröződik. A kocaszállón a szellőzés specialitása, hogy hatalmas a légtér, álmennyezetet nem terveztek, és ebben a légtérben mérik a levegő belső gáztartalmát, hőmérsékletét és páratartalmát. A termékenyítőt három teremre osztották, az állatok egyedi állásban 30-35 napig állnak bent. Az etetés egyedi, térfogat-adagolós, szinttartós itatóval. Ez azt jelenti, hogy az etetés előtt kb. egy órával elektronikus mágnesszelep zárja le a vizet, hogy a vályúból a vizet teljesen felvegyék, így nem lesz pépes a lezúduló takarmány. Etetés után fél órával ismét víz kerül bele. A felvett víz mennyiségét is mérik, termenként külön vízmérő óra csatlakozik a számítógéphez, vagyis minden csoport vízfogyasztása mérhető, ezzel lehetővé válik az esetleges betegségek korai felismerése, megelőzése. A klímát párásító rendszer támogatja. Ha a levegő páratartalma nem nagyobb 70 százaléknál, 8 fokos hőmérséklet-különbség is elérhető a kinti meleghez képest. A szigetelésre nagyon odafigyeltek. A tetőszigetelés és az álmennyezet egyaránt 8 cm-es szendvicspanel. Lényege, hogy a padlásra vállmagasságban viszik be a friss levegőt, és ezzel kisebb költséggel tudják üzemeltetni a rendszert a kifelé hűtés-fűtés helyett. Ezen a ponton is az bizonyosodik be, hogy a magasabb beruházási költség hosszabb távon megtérül.
A falakra ugyanígy érvényes a körültekintés, azok előre gyártott kéregpanelekből állnak. A szellőzési technológiát álmennyezetbe épített légbeejtők alkotják, központi számítógéppel vezérelve, a megfelelő belső hőmérséklet és légcsere eléréséhez (élőtömegre vetített légmennyiség óránként). Az egyedi állások folyosói szakaszolhatók, hogy a kereső kan csak azokkal a kocákkal tudjon foglalkozni, amelyeknél dolga van. Az egész termékenyítő beton taposórács padozatú.
A dán genetika bevált a malackorban, hiszen kezdetként a süldőktől 13 élve születette malaccal dolgoznak! A genetika tehát a csúcson, ehhez kellett a jó technológia. A süldők akár a 8 kg tápot is felveszik a tej előállításához! Külön kanszállásra nincs szükség, mivel a pietrain befejező kansperma Ausztriából érkezik. A tenyészépület harmadik egysége a fiaztató. Három nagyobb, egyenként 90 férőhelyes termet alakítottak ki a 120-as csoportokhoz igazítva, a maradék kb. 20-25 állattal tudnak a kis termekben foglalkozni. A négyállásos, egymással középen az etetőknél találkozó egységekben halszálkás leszorítókat helyeztek el. Rácspadozatuk műanyag, a kocák alatt öntöttvas taposóráccsal kombinálva. Ez a megoldás biztosítja a malacokhoz igazított teremhőmérséklet mellett a kocák hűvösebb hőérzetét. A szellőzés megegyezik a termékenyítőben leírtakkal. A malacoknak meleg vizes, szigetelt fűtőlap áll rendelkezésükre, illetve fialáskor a koca fara mögött infralámpa, ami hőforrásként az első 6-7 napon a fűtőlap felett is megmarad. A jobb tisztíthatóság és kontrollálhatóság érdekében búvóládát nem helyeztek el.
Az egész telephez hasonlóan itt is száraz takarmányt etetnek. Mivel az épület hosszú, a takarmányt a központi folyosó felett behordó gerincen keresztül, átejtő garatok segítségével juttatják az egyes termekbe. A felvett vízmennyiség a kocáknál is végig nyomon követhető. A levegőt hőlégbefúvóval temperálják. A tisztítás elősegítésére áztatórendszert is kiépítettek. A csoport kitelepítésének napján a termet feláztatják, hogy ezzel elősegítsék a mosást. Külön, központi magasnyomású rendszert építettek ki, ahova csak a mosócsövekkel lehet felcsatlakozni. A tisztítás megkönnyítésére a felületet az előre gyártott kéregpanelen belülről 1,5 m magasan felvitt műgyanta alkotja.
A leválasztott malacokat egy folyosón hajtják át a malacnevelőbe. Közben áthaladnak a folyosóba épített mérlegen, amely leméri az egyes csoportokat. Ez adja a betelepítésnél az induló tömeget.
A malacnevelő istálló ötezer férőhelyes, teljes műanyag rácspadozattal, ahol a fűtést a terem folyosójára épített fekete hősugárzó biztosítja, ami lefelé nyomja a meleget. A szellőzés technológiája nagyon hasonló a többi épülethez, de itt a hőlégbefúvók mellett megy a légbeejtők sora. A hűtést magas nyomású párásító rendszer egészíti ki. Termenként mérhető a felvett vízmennyiség, ami a betegségek korai észlelésben nyújt nagy segítséget.
Az etetés ún. multistep, rendszerű, azaz a kutricánként elhelyezett 60 malacnak a kombinált önetető feletti szelep akkor nyit ki, ha a számítógépben beállított minőségű táp a megadott mennyiségben ér oda az etetőhöz. Ehhez takarmányozási görbét határoznak meg, arra az időre, amit a malac ott eltölt. A háromféle takarmányból álló sort a rendszer emberi beavatkozás nélkül tudja úgy etetni, hogy minden állat az életnapnak megfelelő takarmányt kapja, automatikusan váltva a megfelelő takarmányra. A háromféle táp behordását-visszaürítését egyetlen csővel oldották meg.
A takarmányhoz hasonlóan szellőzési görbe is beállítható, ami az életnapoknak megfelelően biztosítja a szellőzést. Az 5000 férőhelyes nevelőben egyetlen hölgy végzi a munkát. A legnagyobb műszaki tartalom és minőség lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak ne a technológiával, de ténylegesen az állatokkal foglalkozhassanak. Az egész telepen 8 alkalmazott van, illetve a szintén fizikai munkát végző tulajdonos. A visszaúton a hizlaldába ugyanaz a mérleg méri le a csoportokat, mint amin malackorukban áthaladtak. A hizlaldán feleződik a 60-as létszám, 30 állat kerül egy kutricába. Az épület technológiája ugyanolyan, mint a malacnevelőé, az egyetlen különbség, hogy a taposórács itt betonból készült. Végül a beruházás léptékét néhány adattal megvilágítva: A vezető szerelő lépésszámlálóval mérte meg: 8 km-t tett meg egy nap alatt. 14.000 m2 taposórácsot, 160 szellőzőkürtcsövet építettek be. A takarmánybehordó csövek hossza 4000 m. Átlagban 150 ember dolgozott napi szinten az építkezésen a 11 hónap alatt.
